Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Sikerült első föllépés a főrendi ülésben

26 Csakhamar összeszedi azonban magát és elmondott beszédének mintegy 20 sorára viszszamegy s midőn a többször érintett phrásis következik, azt igen hirtelen elmondja, gondolván, hogy majd rá jár a nyelve a betanult beszéd folytatására, és midőn a veszélyes Scyllán már már keresztül esendett, a pajkos felkiáltó észrevevén, hogy a ,,halljuk" hatással van a szónokra, újra elkiáltja a ,,halljuk"-ot, s példáját azonnal más társai is követik. Erre a mi szónokunk tájékozását végkép elveszté, és kezdett nagy dühösen hol beszéde elejéből, hol közepéből, hol végéből néhány bombasticus sententiákat minden összefüggés nélkül, minduntalan megakadva, és az utolsó szókat többször ismételve elmondani; végre a „halljuk" felkiáltások még megsürüztetvén, a mi szegény szónokunk a homlokáról folyó veréjtéket letörli, és azután egész resignátióval, siránkozó hangon, minden további polémiával felhagyva, nyájas kifejezéssel így végzé beszédét : „Egyébiránt én magamat ajánlom, maradok alázatos szolgája" és büszke önérzettel az első jó successus fölött, — leült.