Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Dalnoki fizetés

20 csak mint törvényhozó látott először színházat, s egyike volt azon sajátságos magyar embereknek — kik hála Istennek most már igen meggyérültek, — kinek minden mondása káromkodással kezdődött s végződött, ki jelesen érzelmeinek kifejezésére kirekesztöleg csak káromlásokat használt, s így színházban is tetszését vagy nem tetszését mindig tisztán káromlással, soha egyéb szót közbe nem vegyítve nyilvánitá, és a tetszés vagy nem tetszés fokozatát csnpán a hangnak emelése vagy leeresztése vagy káromkodó szavak szaporítása által tiinteté ki. Egyszer mellette állottam a színházban, midőn a hires Carell mutatványait adá; a mikor egy doctor úrral nem győztem eléggé bámulni a törvényhozó magaviseletén, ki az ebadtával megkezdette tetszésének nyilvánítását, s azután fokozatonkint ment át az : ejnye ebadta, jaj ebadta teremtette, hogy a fene egye meg, kutya teremtette, baszarkányos, hogy az ördög vigye el, hogy az Isten nyila üsse agyon, s t. eff. borzasztó kitételekre. Egy alkalommal az első tenoristának 200 ftot tevő havi fizetéséről levén szó, a mi finom törvényhozónk azt egy „komédiásra" nézve igen soknak találá, mert, úgymond, ha már a ,,pu-