Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A jó jegyző

137 tiájába ajánlom- . . . s ezzel sürü mély hajtogatások közt újra eltávozék: — dtr ekkor már nem bátorkodott a báró a kíséretet neki ismét megadni, hanem a nála levő barátját, ki a napló szerkesztője volt. kérte meg. hogy azt helyette teljesítse; ez engedve a báró óhajának meggyőződött , hogv minden épen úgy történt, mint az első eltávozáskor csupán azon különbséggel, hogy a helyettes magáért jobban kitett mint a báró, mert ö az öres- úrnak minden lépcsőn történt meghajtását, kétszeri meghajtással, nyájas szavak kíséretével viszonozta; és igy az öreg úr az udvariasságban még adósa is maradt. — de nem sokáisr! — mert esakhamar kedvező alkalma nyilt azt leróhatni. Másnap ugyan is belép hozzá a tisztelt úr egy nyaláb kézirattal, ..tudom.'4 úgymond, ..hogv a tekintetes úr a legügyesebb jegyző az egész országban : azonban még is be akarván bizonyítani Ön iránti határtalan tiszteletemet, bátor vagyok jegyzeteimet, melyeket a közelebbi országos ülésben mint naplóbiráló tettem. Önnek átnyújtani. Xem kételkedem, hogy a tekintetes úr jegyzetei tökéletesek, de azért tán még is hasznát veheti az én jegyzeteimnek is a napló szerkesztésénél, mert erősíthetem,