Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen

133 séget hires ezredese — Sinionyi — vezérlete alatt tanúsított. „Az alatt, hogy így örömmel s büszke önérzettel néztük a grófot, — szünidő levén a főrendi teremben .... egyszerre hallatszik a pálczás urak kopogtatása, és áthozza a rendek követsége az adófelajánlás tárgyábani izenetet. Ennek felolvasása után a főrendek többsége a kívánt 400,000 forint megajánlására szavazott, mely alkalommal a nemes gróf körülbelül imigy nyilatkozott : „Azon adómennyiség, mely országunkra ki van vetve, még 1791-ben ajánltatott meg. Tasradhatlan. ho^v azon idő óta országunk minden tekintetben, s igy anyagilag is elohaladott; következéskép azt sem lehet kétségbe vonni, hogy az ország a kivánt 400.000 forintnyi adószaporitást könnyen el is viselheti, és azon nyomorult 400,000 forintok miatt — mint némelyek hiszik — tönkre jutni nem fog De engedjék meg a m. főrendek, hogy mint katona egy hasonlítást felhozni bátorkodom, mely huszáréltemböl merítve épen most ötlik eszembe." ..Kérdem ugyan is Méltóságtoktól : ugy-e bár, kicsiny portéka a nyereg? ... a nyerget