Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen

131 lenni. — .... Jaj —- uram, ilyen ez a generosa natio — generositásának is meg van a maga határa ; valamint ,.lucus a non lucendo" neveztetik, ugy e generosa natio „a non solvendo" nyerte talán epithetonját. A generosa natio költeni mindig szeretett és pompát űzni — de fizetni soha; — és a mi legkülönösebb... maga iránt . . . saját érdekei iránt a fizetés dolgában mindig a legnagyobb fukarságot tata ö o e«/ c nusitja... . Mig a magyar dicsvágyból, kevélységből ezreket pazarol holmi haszontalanságokra, hiúságokra : addig jótékony, a hazát emelő, a nemzetiséget elömozditó czélokra soha sincs pénze." — „Ugy járok én többnyire, miként kormányunk az adó dolgában, az afféle pompát üzö hazánkfiaival, midőn őket közremunkálásra — de olyanra, a mely egy kis pénzáldozatba is kerül — fölhivom . . . akkor mindjárt ugy beszélnek a különben vagyonukkal, kiterjedt birtokaikkal kérkedő patrióták, mint a követek az adó felajánlásakor . . . t. i. akkor egyszerre egynek sincs pénze, mindegyiket sok csapás érte, jégeső, árviz, tüz, szárazság s t. eff., és azt, a ki néha egy nyomorult kártyára százakat koczkáztat, bajosan lehet rávenni — 0*