Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen

129 addig hagyja magát az uraktól mint a vén szamár bűntelenül és nyugalmasan eldöngetni, holott most az egyszer örültünk volna szerencsétlen természetén/' „Ugy kell lenni ... és magam is csak most veszem rajtam észre, hogy nekem csupán a paraszt irányában van azon szerencsétlen természetem; mert mint látom, az urak irányában, hála Istennek! szerencsés természettel birok" .... feleié a compromittált dagadt pofájú hajdú uram. Gróf Széchenyi István az 1825—27-iki országgyűlésen. „Be jó hasonlításokat hallottunk ismét a nemes gróftól," mondja egy* helytartótanácsi ülés után 1846-ban gr. Széchenyi István mint akkori helytartósági tanácsnoknak egyik tagtársa; „de jobbat még sem hallottam a gróftól soha annál" tevé még hozzá, „melyet az 1827diki országgyűlés alkalmával a főrendeknél az országos adó felajánlása tárgyában mondott." „Jól emlékszem" jegyzé meg a gróf „azon igen sajátszerű vitatkozásokra, melyekre az