Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Albert hajdu

125 uramat. — Az asztalon levő, borral telt korsó kézről kézre keringett, és ha megürült, azt a házigazda az asztal körül felszolgáló fiának nyújtotta megtöltés végett. Mindenki Albert uramnak hódolt, ki ez alkalommal rendkívül nyájas és leereszkedönek lenni látszott. — A társaság eddisr keveset beszélt, — csak iddogált. .. Szabó Gyúró" mond egyszerre a házigazda... kit Albert uram a múltkor kissé nagyon is eldöngetett, tegnap már szántani volt; ".... a szegény pára csaknem két hétig volt odáig- teve hozzá a kisbíró Albert uram, ki épen e közbeszóláskor jóízűt hörpentett. leteré a korsót s egyet sóhajtott.... s rövid szünet után minteorv inasába szállva ezt mondá:.. Háj! de szerencsétlen természetem van! — sajnálom Gyurikát, mert különben jó legény, de híjába, minek meg kell lenni, annak meg kell lenni. " De mégis néha igen kemény Albert uram" —jegyzé meg a házigazda a borkorsóval megkínálván a zsarnokot, hogy phlegmáját el ne veszítse — még a gazdák irányában is; legalább ezek iránt tán mégis valahogyan kimélobb lehetne. "