Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Egy táblabiró nádori audienczián

121 azt utóbb annál jobban könyv nélkül elmondhassa. A Fenséges úr jól ismervén a táblabiró úr félénkségét, mely miatt gondolatainak javát az audienczián ki szokta felejteni, nem akarta az olvasót háborgatni, és csendesen maradt. Most a táblabiró úr az ekkint elmondott beszédét ismét zsebébe dugja, haját rendezi, bajuszát kipödöriti, és lábujhegyen lassan — minduntalan megállva — a szemközti ajtó felé, melyről azt hitte, hogy az audiencziaterembe vezet, közeledik, és többször készül bekopogtatni, de mindannyiszor öt a félénkség visszatartóztatja. E közben a Fenséges Nádor, ki a jeleneten gyönyörködött, egyet köhécselt. — A táblabiró úr hirtelen észrevevén a hozzá közel álló Föherczeget . . gre esik és lázas ijedtségében felkiált : „Domine Spectabilis! peto humillime veniam." A nádor pedig nevetve azzal vigasztalá a kétségbeesettet, hogy igazságos kérését, melyet az imént oly szépen s érthetőleg felolvasott, teljesíteni fogja.