Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Az egy öles követ és 4 1/2 lábnyi irnoka

119 s igen örvendett, midőn tapasztalta, hogy a nagyszámu közönség harsány éljenzésetkeJ szakasztja félbe szónoklatát. A keletkezett nagy enthusiasmus kifakadásai által azonban végre annyira elszórakozódott a táblabíró úr, hogy a beszéd végszavai ligvelniét elkerülték, és a plébanus űr levelének felolvasását ily módon folytatta:.. Midőn az általam elkészitett. és Nagyságod által a főispáni beiktatás alkalmával elmondandó beszédet ezennel közölném, kegyeibe zárt. mély tisztelettel maradok a nagyságos táblabíró urnak alázatos szolgája Cs... y János r... si plébános. " így lön megbüntetve a táblabiró urnak kénvelmesséire és szórakodottsásra. Az egy öles követ és a négy s fel lábnyi írnoka. Egy hórihorgos alispán a mellékszobájában álló igen parányi s egyszersmind felette rövidlátásu irnokához betoppan, s kezével ajkát simogatva kérdi töle: „Öcsém, talán igen hosszúra nött már szakálom, mit gondolsz, el-