Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

R.....y földesur

2 Ekkor a magyar nyelv tárgyábani törvényjavaslat olvastatott fel, mely közös „maradjon" felkiáltással elfogadtatott, csupán Horvátország követe tartá szükségesnek „eatenus cautellát *) interponálni, mely cautellára azonban a fenséges elnök viszont szükségesnek tartá megjegyezni : „hogy ezen cautella in perpetuum nullius sit valoris, és az ország rendéi határozatának érvényességét legkevésbé sem gyöngíti." Ezen nádori nyilatkozat a mi palatinálisunknak — ki azt hitte, hogy a számos hallgatók még mindig mögötte állanak — annyira megtetszett, hogy két tenyerét szája mellé tartva valódi restaurationális teli torokkal felordított : „éljen a nádor!" A milyen nagy volt a zavar a kiáltó rész ről, midőn észrevette, hogy elszigetelve egyesegyedül áll a hallgatóktól megürült teremben : ép ugy ijesztöleg hatott stentori felkiáltása a hozzá közel ülő s most székeikről hirtelen felugró főrendekre; míg a fenséges Nádor igen jó ízűn nevetett az egész jeleneten. *) A horvátok latin szavaknál a mássalhangzókat néha megkettőztetni szokják.