Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Majd megadom a czudaroknak

115 teljességgel nem iktattathatnak. — Nem is kár érettük, mert — hisz azokat az ülésben a nagy lárma miatt úgy sem hallotta senki; és, hogy nyiltan szóljak, őszintén megvallom itt magunk közt, hogy én magam is röstellettem az ö haszontalan deák fecsegésüket, és nem szántam volna akármivel is betömni kofaszájukat; azért magam is azt hiszem, vessük félre ezeket a beszédeket, majd visszaadom azokat nekik; nyomtassák ki saját költségükön a hol tetszik; — nem bánom ha 100,000 példányban is, — és küldjék szét valamennyi olvasni tudó horvátoknak és tótoknak, kik a világon vannak, csak bennünket kíméljenek meg. — Valóban örvendek, hogy a tekintetes urakkal egy véleményben lehetek, mert szó a mi szó — én az egész horvátországi ügyben mindig a tekintetes urakkal egyformán éreztem, és csak ildomosságból kívántam, hogy a kk. rr. mint okosabbak engedjenek .... sat." Képzelhetni, miként nevetett magában a 9 követ, kik jóformán előre sejdítették valamit — nem tudni ki súghatta meg nekik — azon előkészületekről, melyekkel az elnök a bírálati ülésre jött, és most tapasztalták, miként fordított köpönyeget. 8*