Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Liszt Ferencz

92 — s azt mondja: „bocsásson meg, hogy egy kéréssel alkalmatlankodom. . . Az egy óra előtt Bécsbe eltávozott nagyságos uram kezembe adván e táskát, megparancsolta, hogy azt hónapután fölvigyem hozzá. Már most nem tudom, és ez a mi fölött már egy óra óta aggódom, — kedden avagy szerdán kell-e Bécsbe mennem? „Természetesen kedden" jegyzém meg — „hisz ma vasárnap." „Ezt én is tudom;" feleié a legény „hanem itt a dolog attól függ, mikép értette a nagyságos uram a parancsot, mert ha mától számítja a hónaputánt, akkor kedden kell Bécsbe lódulnom; de ha a nagyságos úr valamikép csak hónaptól fogva számitaná a hónaputánt, úgy még csak szerdán kellene fölmennem. Hijába csak nagy baj a cselédre nézve, mikor neki világosan nem adják ki a parancsolatot." — Es fejet vakarva ismét leült, újra átengedve magát a buslakodásnak. • Liszt Ferencz. Az erdélyi törvényhozás nemcsak külföldi főnemeseket, hanem érdemes nemnemes honpol-