Groisz Gusztáv: Magyar polgári törvénykezési rendtartás : 1868: LIV. törvényczikk (1870)

II. A polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868 : 54. t. cz. életbeléptetése és az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet

XV. CZIKK. 41 osztoztató bíróság megszűnik. Ennélfogva az osztoztató bíróság a folyamatban levő eljárást, és ha a hozott ítélet már jogerőre emelkedett: a megkezdett végrehajtást azonnal megszünteti s az ügyiratokat az eljárás, illetőleg végrehajtás folytatása végett azon bírósághoz teszi át, a mely a kérdéses ügyre nézve az 1868 : LIV. t.-cz. szerint illetékes. Az ezen czikkben említett és az 1868: LIV. t.-cz. hatálybalépte napjával megszűnt osztoztató bíróságok a pesti kir. ítélő tábla területén léteztek, a m.-vásárhelyi kir. itélő tábla területén ellenben az örökösödési eljárásra nézve, általában az 1854. augustus 9-ki cs. kir. nyiltparancs volt irányadó, mely osztoztató bíróságokat oly értelemben, mint milyenek Magyarországon voltak, nem ismert. A vérek közti világos örökösödés esetébeni sommás úton való osztály, — melynél a fennemlitett osztoztató bíróságok közreműködtek — fővonalaiban a következő volt: Ha akár atyával, akár anyával is testvér vagy unokatestvérek a szülőikről, vagy magvaszakadott testvérök után reájok háromlott világos örökségre nézve még osztatlanok, és az osztályrészek valóságos kihasitása iránt egymás közt meg nem egyezhetnek, azoknak bármelyike az osztályrészéhez leendő juthatás végett folyamodhatott, a felosztandó tömeg fekvéséhez képest vagy a megye közönségéhez, — ha a hagyatékhoz nemesi ingatlan javak tartoztak, — vagy pedig a járásbeli szolgabíróhoz ; ha t. i. a hagyaték csak ingóságokból avagy nem nemesi ingatlanokból állott, folyamodásában egyúttal két birót maga részéről megnevezvén; ezen folyamodás közöltetett a másik féllel, ki szintén két birót jelölt ki, és az eként kijelölt birák választottak egy ötödiket elnöknek; ezek képezték az osztoztató bíróságot, és kötelesek voltak egy év alatt az osztályrészek teljes kihasitását eszközölni, s ha egyezség nem sikerült, sorshúzás folytán eszközlendő valóságos átadással az osztályt megejteni. Azon fél, ki az osztoztató bíróság Ítéletében meg nem nyugodott, a törvény rendes útján s birtokon kivül érvényesíthette követelését. Az 1868: LIV. t.-cz. e tárgyra nézve az 559. és következő §§-aiban intézkedik.