Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 82 testansokra czélozva, Ulászló II-dik végzeménye 4-dik tczikkének 2-ik pontjára hivatkozott, mely szerint az ország törvényeinek ellenszegülök hazaárulás bűnébe esnek. Mire válaszolva lőn, hogy azon törvényt az ev. rendek ellen azért idézni, mert sérel. meik ügyében a királyhoz folyamodtak, méltatlanság : azon törvény inkább azok ellen fordítható, a kik az ev. vallást üldözik, elnyomják s a kir. diplómát és országos törvényeket áthágni nem félnek. — Végül Ígéretekben Auersperg sem fukarkodott. Míg ezek a két herczegnél történnének, Miskolczy János ref. pap az ev. rendek gyűlésében jinegjelenvén, elöadá a Nyitrán fogva tartott s többször említett ref. pap szánalomra méltó sorsát. Hogy t. L, mióta a protestánsok a fogolynak szabadon bocsáttatását a nádornál szorgalmazták, Szelepcsényi őt perbe fogatta s illetéktelen bírák, a nyitrai káptalan 1 és szolgabíró által borzasztó halálnemre ítéltette, t. i., hogy kínoztassék meg és Bzíve még életében kivétetvén, teste azután négy részre vágassék s minden rész bitóra akasztassék. Ez ítélettel őt r. kath. vallásra téríteni volt szándék, de mivel a fogoly vallásában rendületlen maradt, Szelepcsényi pedig, ügyében nem bízva, most, az ítélet meghozatala után, Csallóköz több községében a pozsonyi káptalan által, vallató parancs mellett, a fogoly ellen vizsgálatot tétet s ennek alapján hozandó ítélet előtt a már hozott ítéletet 15 nap múlva végrehajtatni készül : Miskolczy ezek folytán bebörtönzött tiszttársa feleségének nevében kérte az ev. rendeket, e bajt elhárítani serénykednének. — Ennek folytán Gyulaffy László többed magával a nádorhoz küldetett, megkérni őt, hogy a szettini és nyitrai börtönökben sinylö ev. papokat szabadítsa ki, Kökényesdy György szathmári alkapitányt pedig iszonyú kihágásaitól, melyeket nemesek-, nemtelenek- és polgárokon bebörtönzéssel s más erőszakoskodásokkal elkövet, tiltsa el • mert ha ilyenek történnek az országgyűlés alatt, mit várhatnak a protestánsok az országgyűlés után ! E két ügyben jelentheté már a nádor, hogy a szettini fogoly immár Brünnbe van hozva s úgy Illyésházy, mint Szelepcsényi megígérték a foglyok szabadon bocsátását, mi ha nem történnék meg, a nádor kivált Illyésházyval megéreztetné hatalmát. A szathmári kapitányt azonban Pozsonyba nem idéztetheti, de