Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

_ 69 — pedig kiszabadult ev. papot ezen országgyűlés alatt újból elfogatott, megveretett; megbékóztaíott s a fogoly pap mellett föllépő prot. követeket, ugy az ők, mint küldőik nagy sérelmével, latorvédőknek nevezte. Illyésbázy György is egy más, jogtalanul elfogatott, Szettin morvái várba elszállított ev. papot fogva tart; békóval; börtönnel, éhhel, szomjjal kinoztat s őt a nádor ismételt megintései daczára visszahozatni és szabadon bocsátani vonakodik. Magok a prot. követek sem gyűlhetnek már becstelenités nélkül össze; Morócz István ugyanis az ev. rendeket sértő szavakra fakadt; gyűléseiket gúnyból török divánnak nevezve s őket azzal fenyegetve, hogy csak várjanak s meglátják, mi lesz ügyöknek vége. Hasonlót tapasztaltak Szelepcsényi részéről, ki az érseki lakban a nádor, érsek s mások jelenlétében az alispánok s némely megyei követek ellen, kiket a nádor hívatott oda; külföldi főurak előtt is haragosan fenyegetőzött. És ha ilyenek a király és nádor jelenlétében büntetéstől való félelem nélkül történnek; fájdalommal látják, mik történendnek, ha nagylelkűsége; jósága, igazságossága és kegyelmessége nem gyámolítandják őket, akkor; midőn Leopold a keresztyénségröl gondoskodva, eltávozik hívei köréből. Ezen s a sérelmekben előadott okoknál fogva tehát siránkozva kérték a kegyelmes s nagylelkű fejedelmet, hogy az ő szavával is megerősített kir. diplomák és hazai törvények értelmében a sérelmeket orvosolja meg, az elfoglalt templomokat s gyülekezeteket, melyeknek nagy része a múlt országgyűlés óta német katonák segélyével vétetett el, még az országgyűlés folyama alatt adassa vissza, a vallásháborítókat pedig, mások elrettentése végett, az ország rendes szükségeire azonnal és elengedhetlentil büntesse meg, emígy pedig a folyamodók az országgyűlési tárgyalásokhoz készséggel foghassanak. Leopold a folyamodvány átvétele után egyelőre annyit válaszolt, hogy magánügyekért nem lehet elhanyagolni a közügyeket, a folyamodványt elolvassa és a kérelmezők iránt kegyelmes marad.*) *) Midőn a kiküldöttek eljárásukról az ev. rendeknek jelentést tettek, tudatták a kir. ajtónálló panaszát is , hogy többször voltak már kihallgatáson, de neki ajándékot soha nem adtak ; határoztatott tehát, hogy minden követ féltallért adjon neki ajándékul.