Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)
— 251 — akármelyiké hibája nélkül pro reali aestimatione az a becs nem tartatván, a possessor etiam intra dominium istius suae sic indebite aestimatae vineae suae, ez ily méltatlan becscsel való háborgattatásaért vigore brevium árticulorum super violentiis editornm a becsültető és becsülő személyek ellen procedálhasson. Decimoquarto. A páter jesuitáknak e hazában mind egyházi s mind világi javoknak és örökségeknek bírása miatt mely felfordult rendetlenség kövesse hazánkat; experimentaliter tapasztaltatik abbúl, hogy magát a clerusi státus közé akarja beszinleni és azon mostani státusi clerust apáturságoknak, prépostságoknak és egyéb beneficiumoknak színes mesterséggel magokhoz való kaparítása s birodalma által eliminálni szándékozik. A világi jószágoknak is kezekhez való vételében sok legitimus successoroknak s igaz haereseknek nagy károkat tesznek, sokaknak eképen perennaliter abalienáltatván jószágok. Mert akármi kicsinyt érő jószágra is annyi summa pénzt adnak, hogy az igaz örökös soha ahoz nem juthat. Ez okokra nézve azért e törvénytelenséget is követ atyánkfiai ő kegyelmek több nemes vármegyék és státusok követeivel ebben egyetértvén, a mi kegyelmes urunknak ő felségének és articularis constitutióval is caveálják: declarálvá lévén az hazánk számos törvényeiben, hogy a mi kegyelmes urunk ő felsége sem communitásunk semminemű jószágát áz extraneus egyházi embernek is semminemű beneficiumot ne conferáljon. A páter jesuiták is mind communitást repraesentálván, s mind pedig nem e haza recipiált státusi lévén; hanem csak mint kivülvaló egyházi emberek, ez iránt annakelötte condált hazánk törvényei ereje ezen páterjesuitákra is hasson ki és specialifer articulus 8. ante coron. 1608., ut etiam in viennensi pacificatione exstat, renováltássék. Senki is pediglen maga jószágát semmi szín, okok és praetextusok alatt nekiek sem redemptibili, sem annálinkább perennali jure se ne obiigáihassa, se inscribálhassa akárminemü casusokban is sub ea, qua venetis et polonis vigore árticulorum 32. Matth. regis decretorum 6 et 51. anni 1647. conferre nequaquam liceret notae perpetuae infidelitatis poeua. Egyébiránt ez ideig valaminemü jókat akármely legitimus haeresek praejudiciumával bírtak s bírnak, azokhoz az igaz haeresek minden lehetséges szabados utakon hozzányúlhassanak és amazok mint foenerátorok pénzeket elveszes-