Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 244 — tül fakadni kényszerittettek, a mint krónikáinkban beirt keserves példák és szomorú esettel való tragoediáknak históriái ebben va­lóságot bizonyitnak. Mely extremitásra hogy újabb, s isten tá­voztassa, hogy történnék, talán már soha lábra nem kapható s teljességesen bennünket elfogyató rettenetes veszedelemmel, avagy csak az egészen megkeseredett szívű, mindenébül kipusz­túlt, éhei hálásra jutott szegénységnek (kitül bizony felettébb is félhető) seditióra való rohanása által ne fakadjon dolga elepedt nemzetünknek, az iránt a mi kegyelmes urunkhoz ő felségéhez igaz tökéletességgel való hűségünk csorbája nélkül. Legyenek azon követ atyánkfiai keserves lamentálásokkal s terhes pana­szokkal, a több nemesi státusokkal ebben is megegyezvén, noha talán sokszori volta miatt unalmas, de ottan-ottan zörgető kö­nyörgéssel foganatos, repraesentálván közönségesen mind ezeket a mi kegyelmes urunk ő felsége atyai kegyelmes tekinteti előtt instáljanak, ő felsége a mi kegyelmes urunk annyi sok keserves sohajtásit híveinek kegyelmes füleiben venni méltóztatván, ez mennyire hasznos, többnyire bizony mind ő felségének s mind szent koronájának (kit bizonyít számtalan portáknak elpusztu­lása miatt való elmaradása és a kereskedésnek is elébbeni sza­porább voltátúl való megfogyása) káros idegen nemzetbeli olta­lomnak vállainkat igen súlyosan nyomó molesét, ennyi idők s ennyi sajtoltatásink után, kegyelmesen fordítsa el, hazánkbúi vitesse ki és az által nyomorgatásátúl szabadítson meg. Egyéb­iránt is a rettenetes terhes s magunkat csaknem végképen meg­fogyató, mind publice ígért s meg is praestált közönséges sok számtalan élésnek contributiója miatt, s mind privátim rajtunk és igyefogyott nemes emberatyánkfiain s szegény embereinken is sok rendbeli, a publica contributiókat is meghaladó sarczoltatások­kal extorqueált adózatok miatt, ha szintén ebben hazánk sza­badságát nem tekintenénk is, szintén végin vagyunk ; a kiben is valamiket cselekedtünk, noha hazánk szabadsága sérelme nélkül tagadhatatlan hogy ne esett volna, cselekedtük a mi kegyelmes urunknak ő felségének királyi kegyelmének rajtunk annyival inkább eláradásáért és igaz hűségünknek mindannyi­ban is tökéletes declaratiójára, de abbúl is már teljesen kifárad­tunk. Az ő felségének való alázatos instantia mellett pedig ha­zánk szabadságainak megmaradásaért és hogy szerelmes poste-

Next

/
Thumbnails
Contents