Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 164 — oly nagy és közel veszélyek közt az ország és haza megtartásá­ról a többi bü rendekkel tanácskozni el ne mulaszszák, kinyi­latkoztatván azt is, hogy ha e kir. intésnek nem engedelmesked­nek s a tárgyalásokban részt nem vesznek, a király azokkal, a kiknek mindenek fölött a haza üdve fekszik szívükön, tovább halad s mindazt, mi a haza java-, oltalma- és védelmére czélsze­rü- és szükségesnek mutatkozik, határozni el nem mulasztja, így kívánván azt az ország törvényei, jelesül Ulászló 2-dik végze­ményének 25., 1. végz. 108. és az 1649. 44. tcz. Mely válasz vétele után több fontos okot, melyekkel sérel­meiket s folyamodványukat a fölség előtt igazolták, előrebo­csátva, így feleltek az evangélikusok : Hogy annyi és oly iszonyú kihágások, elnyomások, vallás­háborítások, üldözések a király parancsára és akaratából történ­nének, azt az evangélikusok nem hogy állítanák, de még csak nem is gondolják ; azt azonban kijelentik, mikép a király tudja, ügyigazgatója mennyire háborgatta s folyvást háborgatja a ha­rangok használásában s toronyépítésben a pozsonyi evangéliku­sokat s miként az ev. vallás szabadságának s a kir. diplomák tekintélyének ellenére három kanczelláriai parancscsal tiltotta el őket az említett torony tovább építésétől s midőn azt mégis foly­tatni kezdték, a mult országgyűlés alatt perbe idéztette s tán veszélybe is dönté vala őket, ha a pert meg nem szünteti a ki­rály, a tovább építést azonban most is tettleg tilalmazza. A másodikra, hol a törvény- és szabadságra utasíttatnak. Jó volna ugyan és szükséges, ha azokat a királyi diplomák s orszá­gos törvények nyilvános áthágói megtartanák s a törvénynek, nem pedig, megfordítva, a kir. tekintély s az ország világos szabadsága ellen irányzott hatalmaskodásnak ösvényén járnának és a kir. diplómák s különösen az ev. szabadság felforgatására nem töre­kednének. De miként az 1647. 4. tczikkből tudva van, már az evangélikusok által idézett kir. diplómák előtt is az országos törvények áthágóit, polgári viszályok szerzőit, a szegény nép el­nyomóit, a kir. tekintély megsértőit minden megidézés nélkül s mentesség daczára, kapitányok is korlátok közé szorították és megbüntették, méltányos lévén, hogy a kí szabadságával élni akar, a másét is tisztelje : mennyivel inkább tehet eleget az evan­gélikusok kívánatának, diplomájára támaszkodva, a király, a

Next

/
Thumbnails
Contents