Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)
— 157 — szóltak, csak a föntebbi okok megfontolását az ő Ítéletére bízták, ö pedig viszonzá; hogy valamint a többi, úgy ezen kérelmöket is Porcia útján a fölség elé terjeszti. Az evangélikusok e lépésének legalább azon foganata lett, hogy másnap mind a magyar, mind a német titkos tanácsosok tanácskoztak, aug. 26-dikára pedig az evangélikusok országos ülésbe hivattak meg. Ezek a nádorhoz és helyettesitett személynőkhöz követeket küldöttek. Amannak Szepessy Pál, Nikházy Bezegh György, Lázár Tamás, Palonyai István, Basó Mihály, Kácser Sámuel, trencsini és szebeni követek által jelentették, mikép jól ismeri már az okokat, melyeknél fogva az evangélikusok közülésekben megjelenni vonakodtak s miután magokviseletét újabb utasításokkal küldőik helyeselték s azon esetre, ha kielégítő választ mind a két tárgyra nézve nem kapnak, tülök a további költséget megvonják: ismételve kérik a nádort, szorgalmazzon kedvező kir. leiratot, ha pedig úgy tudja, hogy az eddigiektől eltérő válasz semmikép sem reménylhető, tanácsoljon módot, mely őket megszabadítsa a Pozsonyban időzés további kényszerűségétől. — Vesselényi ezekre mondá, ő a válasz iránt eleget fáradozott s a király visszajötte után is fáradozni akar: az evangélikusok azonban sem az ő nyilatkozata, sem a király válasza, sem bevégzett, hanem bekövetkezhető tény gyanánt vegyék és tekintsék, hogy konokságukkal nem hogy megkönynyítenék a német katonaság kiszállítását, min a r. katholikusok dolgoznak, hanem a királyt máris annyira elkedvetleníték, hogy biztosságát féltve, sisakok és más szükséges fegyvernemek beszerzéséről kell gondoskodnia és sokkal több katonát beszállítania, miáltal »annyi kókot*) raknak az evangélikusok fejére, hogy csak meg sem mernek moczczauni.« A kért hazabocsátás sokkal fontosabb, hogysem iránta egykönnyen nyilatkozhatnék s mivel olyasmi Magyarországban század óta aligha történt, azt megvitatás végett a főrendek elé terjeszti, addig is az evangélikusokat inti, jól gondolják meg a dolgot, nehogy eltávozásukkal *) Kók, székely szó, Kriza szerint annyi, mint 1>otyikó (butikó vagy botkó), innen kókos pálcza, a végén, a hol fogják, csont vagy réz butikó». L. az Akadémia » Magyar nyelv szótárá«-t III. k. 930. 1.