Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 123 — idéztessék elő s e nézetöket Szuhay által a nádorral, Farkas László által Zrínyi Miklóssal, Retkes által az alnádorral tudatták s pártfogásukat kérték, a kanczellárnak pedig Gedey által azt üzenték, ők eléggé fejtették ki a múltkor az okokat, melyeknél fogva a városi követek külön választ nem adhatnak s mivel ö e válaszszal nincs megelégedve, az ügyet a király elé terjesztik. Szelepcsényi erre feleié, az üzenetet a királynak bejelenti. A nádornál és Zrinyinél járt követek nem találták őket otthon, így megbízatásuk teljesítését máskorra halasztották. Retkes az alnádornak azon nyilatkozatával jött meg, mikép Szelepcsényi eljárásán felette csodálkozik, mert úgy sejti, azzal megbízva nem volt s e miatt az neki visszatetszik és abból semmi jót sem vár, pártfogását pedig felajánlotta. A nádornál újból megjelent követek a kanczellár eljárásán kívül panaszt emeltek, illetőleg arra kérték Vesselényit, parancsolja meg a szentgyörgyi plébánosnak, hogy az elhagyott templom építését folytatni ne merészelje, Eszterházy Pált pedig intse meg, hogy azon ítéletet, melyet Echinger István soproni lakos részére Cziegelmar nezideri lakos ellen saját törvényszékén hozott, hajtassa végre. — Szelepcsényi eljárása Vesselényinek is visszatetszett s mivel az evangélikusok új folyamodványt valának a királynak átny új tandók, azt tanácsolta nekik, annálinkább adják minden panaszukat őszintén elő, mivel utoljára fognak ez úttal a király által kihallgattatni s pártfogását is felajánlotta- Hasonlót tett Zrínyi Miklós is. így érkezett el augustus 2-dika, midőn az evangélikusok, kihallgatást nyerve, Székely András szónoklata mellett, Kollonicz, Kereskényi, Battik, Ottlik, Rajky s mások által Leopoldnak uj folyamodványt adtak át; kifejtve benne, miszerint reménylték, hogy kir. szava- s diplómájára fektetett annyi folyamodványuk után sérelmeik kielégítő megorvoslását nyerve, valahára köztárgyalásokhoz foghatnak. De mivel a Porcia által adott szóbeli válaszban csak előbbeni leiratára hivatkozik, nekik pedig, kik a vad nemzetek által is tiszteletben tartott kir. szó és diplóma ellenére annyi szenvedéssel sújtvák, ezekre gyógyszert másnál, mint ő nála, a ki egyedül van istentől hivatva gondot viselni a zaklatott hazára, keresni nem áll hatalmukban : trónjához alázatosan leborúlva, a Krisztus kínszenvedéseért kérik,