Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

Ili) — ki Krisztusban atyánk, nőink-, gyermekeink-, özvegyeink- és árváinknak kegyelmes atyja, jóltevője, oltalmazója és védője lesz és ezerszerte jobban intéz el mindeneket, mint ha mi életben maradunk is. 17. ) Őseink és eleink e legfőbb és legdrágább kincset, ti. az istennek tiszta és igaz igéjét, sohasem birták úgy, miként isten kegyelméből bővelkedünk vele mi, kiknek isten ingyenvaló könyörtiletességéből és atyai jóságából megengedtetett még a végítélet előtt e boldog és szerencsés korbán élnünk. Ugyanazon isten halálunk után is, miként volt, isten és teremtő marad és népet gyűjt magának s azt meg is tartja a világ végezetéig s nem fog velünk meghalni és megszűnni, miként mi kishitűek véle, kedünk. Eli papnak is úgy látszék, hogy a zsidó egyház és állam papsága- és országával együtt végkép el fog enyészni, midőn a filiszteusok az isten ládáját elragadták tőlök, ő pedig a székről leesék és meghala 1. Sám. 4, 18., de azután virágzóbb lett az egész Zsidóország állapota, mint annakelőtte volt. Hasonlóan midőn Saul király, seregének megveretése s három fiának a csatában eleste után, fegyverébe bocsátkozott 1. Sám. 31, 4. : mit gondolhatott egyebet annál, hogy Zsidóországnak vége, holott kevéssel utóbb, t. i. Dávid és Salamon idejében, a hatalom és dicsőség legfőbb fokára hágott. Midőn a pápisták Husst 1416.ban a konstanczi zsinaton megégették, ujjongtak azon hiszemben, hogy így a pápaságot legfőbb méltóságra emelték, holott a pápa sohasem volt mindenektől annyira megvetve, mint azon idő után. 18. ) Továbbá az isten igéje biztosít s nem kételkedünk, hogy e mulandó és nyomorú élet után, melyről pillanatig sem lehetünk biztosak, örök és boldog élet és ország következik, máskülönben az első parancsolat és az egész evangyéliom és szent irás egészen el volnának törlendők. Mert mi szükségünk volna istenre csupán e múlékony és halandó életért, a melyben legjobb sorsuk van azoknak, a kiknek istenök nincsen. Ha pedig van isten, miként azt a hívők szíveikben erősen és kétségtelenül hiszik és e hitbe élnek és meghalnak, nem csak itt rövid ideig, hanem ott is, a hol ő van, örökké élendünk. 19.) A tíz parancsolat gyermekeinket és utódainkat mintegy az istennek oltalma és pártfogása alá helyezi, a hol maga mondja az isten : »Irgalmasságot cselekeszem ezeriglen azokkal-