Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 103 — ten ízig; ezen cselekedetekért még az csocsszopó gyermekek is megátkoznak benneteket. Én azon valék; hogy ezzel azon amicabilis compositiót való kérésemmel és tentálásommal az inget más nyakába adjam, de ha magatok erővel bújtok beléje; nyerjetek vele. Adta volna isten, hogy ezelőtt harminczkét esztendővel tettek volna az földben.« Ezekre Retkes viszonzá : »Bizony nem látjuk, ngos uram, mint és hogy mehessünk az amicabilis compositióra, holott mennél tovább gondolkodunk, annál több labyrinthustól féltjük magunkat.* A nádor boszúsan válaszol a : »No harczoljunk, harczoljunk uram, látom én, igen kedve van az hadakozásra, igen bőv tebenned az vér.« Retkes felele : »Minekünk, ngos uram, kedvünk az hadakozásra nincsen, hanem az ő fölsége resoluiiójától várunk.« Vesselényi mondá : »Nem iön (igen ?) gyün bizony onnand semmi tovább való resolutio más annál, hanem valamint ö fölsége szájával, mikor Kgtek utolsó supplicatiót beadta, mondott.« Retkes viszonzá: »Én is ott voltam, ngos uram, akkor, de ő fölsége oly halkkal és lassú szóval beszéllett, hogy semmit bizony nem érthettünk feleletibül fölségének, azért bízunk mi még az ö fölsége resolutiójában.« A nádor megint boszúsan mondá : »Urain, vagyon három millió érő jószágom, de íme az Kgd kicsinyéhez hozzákötöm, hogy istem engem úgy segéljen, nem jön több resolutiótok.« Azután Gejőczyhez fordulva mondá : »Óh édes Gejőczy uram, mi tudnánk, mint köllenék az ilyetén vén emberekkel, mint Kgd, élnünk, de most mind az ifjak vezetnek benneteket és bizony sárban visznek. De meghigyjék azok az bölcs Salamonok, hogy gondom lesz reájok és bizony catalogusban viszem neveket ö fölsége eleiben.« Ekkor közbeszólt Bory Mihály : »Ngos kegyelmes uram! én ebben az mostan tentált amicabilis compositióban hármot látok fundamentomnak. Egyiket ö fölségét; másikat az Ngod méltóságos személyét • harmadikát az nemes ev. státust. Hogy immár az nemes ev. státus magától sollicitálja az amicabilis compositiót, az mind ez ideig való erősen viselt constantiájokhoz, mind penig az ö íölségéhez benyújtott supplicatójokért reménységekhez