Eötvös József: Reform (1868)

— 80 — megjegyezni, hogy szent könyveinkben csak azon adómentességi privilégiumot ismerem, mely Lévi fajának adatott, s hogy, miután ez is csak Palaestina jövedelmeinek egy tizedére terjesztetett ki, s a leviták azonkivül azon kötelességnek vettettek alá, hogy tizedjövedelmökből az oltár. szolgálatára szinte tizedet adózzanak, én e szent példából merített okoskodást mindaddig, mig a magyar nemesség birtoka az egész országnak majdnem három negyedéből egy tizedére nem szállíttatik le, helyesnek tartani nem fogom, még azon esetben sem, ha bebizonyíttatnék, miként nemességünk egyenesen Lévi fajából származik, mi azoknak egy részére nézve, kik jelenleg nemesi kiváltsággal élnek, mindenesetre könnyebb volna, mint annak bebizonyítása, hogy őseik Árpáddal telepedtek le e hazában. De hagyjuk ezt. A nemesség adómentessége történeti jognak neveztetik. — Erre fordítsuk figyelmünket. Megmutatására annak, hogy a nemesség adómentessége történeti jog nevét megérdemli, egyet a kettő közül volna szükséges bebizonyítani. Vagy először: hogy a magyar nemesség, a mennyire történeteink visszamennek, vagy legalább nemzeti teljes függetlenségünk korában e kiváltsággal élt. Vagy másodszor: ki kellene jelelni a korszakot, melyben e jog eredetét vevé, s az okokat, melyek e rendkívüli kiváltság törvényes alapjául szolgáltak. Lássuk. Mi először a nemesség adómentességi jogát illeti a régi időkben : Ki törvénykönyvünket figyelemmel tekinti, szükségkép azon meggyőződésre jut, hogy bármennyi tettleges változásokon ment is át nemességünk azon időszak óta, midőn hazánk először rendes monarchiává alakult, mégis a törvénynek nyilván vallott szándoka mindig csak az vala, hogy a nemesség régi erős állapotában megmaradjon, melynek fentartása — az egész ország védelme a nemességre bízatván — a törvények egyik főteendőjéhez tartozott. Már az 1222-ki úgynevezett aranybulla világosan kimondja azon szándékát, hogy a nemesség szent Istvántól nyert szabadságaiba helyheztessék vissza.*) *) §• 2. Quoniam libertás tam nobilium regni nostri, quam etiam aliovuiY), instituta a S. Stephano rege fuerat in quam plnrimis dtminuta.