Eötvös József: Reform (1868)

— M — nem szolgálhatnak. Az, hogy a nemzet úgynevezett geniusa valamely károsnak mutatkozó institutióval jelenleg megegyezik , legfölebb egy okkal több, mely azon institutió ellen föllépni buzdit. A história lapjain mi magyarok, kik isten által annyi szép tulajdonokkal megáldva, Európa egyik legtermékenyebb országának birtokában jelen helyzetünkre jutottunk, inkább azt kereshetjük, mit kerülnünk, mint mit követnünk kell. Minden józan politica csak a jelen s jövővel foglalkozik. Forditsuk erre egész figyelmünket, s nézzük : megyei szerkezetünk mennyire elégíti ki a jelennek szükségeit; mennyire biztositja a jövőben kifejlődésünket ? A megyei szerkezet barátjai azt állítják, hogy helyhatósági rendszerünk a haladás legbiztosabb eszköze. Felfogásuk szerint alkotmányunknak erősebb biztositéka nem képzelhető. Nézzük, mennyire férnek össze ezen állitások a valósággal ? II. FEJEZET. Megyerendszerünk nem fér össze a haladással. Akár a jelen-, akár a jövőre forditsuk figyelmünket, bennünk azon meggyőződés támad : hogy mostani állapotunkat többé fentartani nem lehet. Lehetnek, kik csak a civilisatió rosz oldalait véve figyelembe, vágyódással tekintenek a korra vissza, hol apáink ázsiai egyszerüségökben lakták e földet; lehetnek, kik talán szomorú sóhajjal tekintenek a jövő elébe, mert e fold, melyet lakunk, valamint egykor a civilisatió és barbárság közötti harcznak csatamezeje volt: ugy talán ismét azzá leend, ha majdan a világ népei a Törökbirodalom öröksége fölött az osztályban fegyverhez fognak; de helyzetünk megváltozása nem tőlünk függ. Miveltebbek vagyunk, hogysem régi egyszerüségünkhez visszatérhetnénk; s a jövőt, melyet isten keze reánk szabott, nem fogjuk kikerülni. Ha a félszeg civilisatió átkától menekülni akarunk, törekedjünk teljes civilisatió után; ha a harcztól rettegünk, mely reánk vár, készüljünk hozzá, erősítsük magunkat. Nem tehetünk egyebet. A haladásnak szüksége nem vétetik kétségbe senki által; — de lehet-e haladni azon uton, melyen eddig járánk ? — Én ugy hiszem; nem.