Eötvös József: Reform (1868)

— .32 — tevének, melynek szétroncsolt testeit gondosan összekötözgetve azon reményben őrzék annyira, hogy a lélek majdan visszatér, s uj tettekre fogja ébreszteni a nagy halottat. De most, midőn e remény teljesülni kezd, midőn csakugyan mozdulatot veszünk észre az annyi ideig meredt testben, midőn szemei megnyíltak, tagjai nyúlni kezdenek, váljon rajta hagyjuk-e a nehéz halotti takarót; váljon a kötelékeken, melyek tagjait halotti álmában épen tárták, még most se tágítsunk, hogy a mutatkozó élet is­mét elnyomassék, hogy tagjai újra elmerevedjenek ? S mi egye­bet kívánnak tőlünk azok, kik átlátva, hogy hazánkban sok van, min javítani kellene, — épen azt, minek erre legnagyobb szük­sége volna — megyei rendszerünket akarják változatlanul fen­tartani, s pedig csak azért, mivel ez institutio századok előtt hasznosnak mutatkozott. Mintha e nemzet feladata nem volna más, mint az ínertiának Herculese gyanánt állani Európa népei közt, melyet feldönteni senki nem bir, de melyen paczkázni min­den gyermeknek lehet; mintha büszkeségünknek elég volna téve, ha alkotmányunk fenáll, habár az erős tölgy helyett, melyhez azt szívesen hasonlítjuk, csak egy száraz törzsök maradt volna is, mely soha zöldágakat hajtani nem fog; — mintha végre, ne­münk történetében nem volna számtalan példa arra, hogy nem­zetek épen azon institutiók által, melyeknek egykor fenállásukat köszönheték, vesztek el, ha azokhoz még akkor is ragaszkod­tak, midőn ez institutiók kora megszűnt. r Es hát csak régen mult századok története-e az, miből ta­nulhatunk; s a jelen állapotban nincs semmi, mi figyelmünket érdemlené ? Európa helyzete nem az többé, melyet a középkor­ban találunk. Azon osztályozás helyett, mely századaiban a leg­nagyobb nemzetiségeket is annyi kis részekre darabolá, napja­inkban roppant nemzeti egyéniségeket látunk, melyek a helyett, hogy mint hajdan egymással küszködnének egy közös, czél felé törekednek. Francziaország tartományi szerkezete eltűnt; Ang­lia napról napra több központosítás után fáradozik; maga Né­metország, a szétdaraboltság hazája, mindinkább egység után törekszik; mig óriás szomszédunk roppant birodalmában minden vallási s nemzetiségi elkülönzést hatalmas karjával kiirt; — bár­hova tekintsünk e világon, mindenütt a központosítás eszméjét látjuk; a szabadság s a despotia czéljainak elérésére ugyanazon egy eszközhöz nyul: amaz, hogy egyenlő szabadságot, ez, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents