Eötvös József: Reform (1868)

pezi. Minden vitatkozásban első szabály, hogy a tárgyakat saját neveiken nevezzük. Mi tehát azt megyei szerkezetnek nevezve, egész szorgalommal vizsgálandjuk: vájjon e szerkezet jó s czélszerü-e mind hazánk jelen állása, mind annak jövő kifejlődése szempontjából? „A megyei szerkezet legfőbb tökélye, mely már egymaga elégséges volna, hogy azt minden institutionak elébe tegyük, abban fekszik: miszerint a hazát a centralisatiotól őrzi meg, " — haliám nem egyszer, de százszor, s pedig olyanoktól, kiket a magyar éghajlat alatt jeles embereknek szoktak nevezni. Ujabb időkben sok mondatott s íratott a centralisatio ellen, s magában Francziaországban is a községi élet elölése valódi szerencsétlenségnek tartatik; de vájjon ebből az következik-e: hogy az emberi nem csak a franczia alkotmány egyenes ellentétében keresheti üdvét? vagy, hogy a szabadság csak ott állhat fel, hol a megye, vagy ily értelemben vett helyhatóság minden hatalmat elnyel, ugy, hogy valamint Francziaországban, tisztán községi tárgyak is a kormány rendelkezésére bizattak: ugy itt az is, mi az egész hazát érdekli, a megyének adatik által? Mintha bizony minden bajunkon segitve lenne, mihelyt minden teendő egy pontoni összezavarását utánozzuk. Hiszen épen ez az, mi miatt Francziaország szenved, azon egy különbséggel, hogy a zavar helyének a középponti kormány helyett mi a megyét választjuk. Ekként, bármennyire különböznek Francziaország viszonyai azoktól, melyeket hazánkban találunk, maga e nagy birodalom példája is csak arra int, hogy miután Francziaországban látjuk, hová vezethet a magában leghelyesebb eszmének részbeni hibás alkalmazása, miután látjuk, miként még a század legnagyobb lángesze által organisált administratio is oly ügyek czélszerü kezelésére, melyek természetes körén kívül fekszenek, alkalmatlan; — mi állományunk egyes működő részeire szinte ne bizzunk oly tárgyakat, melyeknek kezelésére azok alkalmatlanok. Már pedig ezt tapasztaljuk jelenleg megyei szerkezetünknél. Az alkotmányos élet legszebb eszméje kérdésen kivül az : hogy senki azon ügyek elrendezéséből, melyek öt érdeklik, kizárva ne legyen. Az egyes alkotmányok