Eötvös József: Reform (1868)
— 18 — Nemzetünk három század előtt a török hatalom alatt görnyedve, Európa független nemzetei mellett kiküzdött állását elveszte, s széttépettségében, mint egész, sokáig megszűnt élni. Ily viszonyok közt, szükségkép csak egyes törvényhatóságaiban tarthatá fen magát, minek következménye lett, hogy noha Magyarország független századaiban e hazában aránylag kevesebb helyhatósági életet találunk, mint máshol: valamint a spanyoloknál a mórok hatalma, ugy nálunk a török elfoglalás, oly megyei s helyhatósági életet idéztek elö, minőnek jelen századunkban példáját hasztalan keressük. Mindent, mit szabadságunkból megtartánk, nemzetiségünk töredékeit, szebb napjaink emlékét, mindent egy szóval, minek, mint nemzet, még birtokában vagyunk, megyei rendszerünkben tartottuk fel eddig. Ez volt paizsa alkotmányunknak három szomorú századon át, ez látszott egyedüli biztositékának, ha a jelenben körültekintve azon veszélyekre gondolánk, melyek alkotmányosságunkat fenyegethetik. Hasonló körülmények közt megfogható, ha ez institutió iránt tiszteletünkben kelletin túl mentünk, s tökélyeit bebizonyított tény ül elfogadva, arra forditók egész figyelmünket, mikép fejthetjük ki még inkább ez institutiót ? Mindez természetes, sőt, mint helyzetünk szükséges eredménye, teljes méltánylást érdemel azon lelkesedés. Azonban egy negyed század óta e haza nagy előlépéseket tett politikai érettségében; közéletünk majdnem minden ágaiban több józan felfogást találunk, mint annakelőtte. Ideje tehát felhagyni a túlzó magasztalással, melylyel eddig helyhatósági szerkezetünkről szóltunk; ideje tisztába jönünk e szerkezet valódi becse iránt is. — Minden becsületes embernek kötelessége, hol látja, hogy bizonyos csalódások valakinek kárára válnak, igazságot mondani, bármi roszul fogadtatnék is az első pillanatban; s felfogásom szerint, e kötelesség nem válik kisebbé, ha hivatásunk : azt egy nemzet irányában gyakorolni. Nincs tárgy alkotmányos életünkben, melyre nézve annyira ellentétben álló Ítéleteket hallanánk, mint megyei szerkezetünk. Ha valamely idegen viszonyainkat vizsgálni kezdi, mi lesz első Ítélete ? Tegyük fel, hogy Horácz ,nil admirari'-ját követve, a nemesség, adómentességén nem fölötte bámul, s csak a nemtelenek adóztatási rendszerére terjeszti vizsgálatait; mit fog gondolni, ha látja, hogy A., megyében minden colonicalis telek bír-