Eötvös József: Reform (1868)
— 6 — 2- or, ha törvényhozásunk állását; s végre 3- or, ha közigazgatási viszonyainkat vizsgáljuk. Nézzük e tárgyakat egyenként. I. A nemzet különböző osztályai. A tudósok szeretnek osztályozni; minélfogva kik köz-, vagy magánjogunkról írtak, a nemzet kiváltságos osztályait ^négy rendre, s a nem kiváltságos néptömeget ismét több osztályra osztják. En, a dolgok egyszerüsitése végett, s mivel ennyi felosztás politikai állapotaink megértésére nem szükséges, csak azon különbségről fogok szólni, mely e hon nemes és nem nemes lakói közt fenáll. Magyarország összes népessége, Fényes szerint, — kinek statisticáját használom e munkában, minden számokra nézve, — 11,184,288; ebből 544,372 egyén — azaz körülbelől egy huszad rész — nemes. Ha már kérdeztetünk : miben különbözik a nemzet ezen huszadának sorsa s állása a többi tizenkilencz húszadétól ? feleletünket azon igen egyszerű állításban összpontosíthatjuk : hogy minden alkotmányos jog kizárólag az elsőt, minden, a közállomány fentartásából eredő kötelesség a második osztályt illeti. Első tekintetre e mondás a 19-ik században oly furcsán hangzik, hogy még magyar ember, sőt magyar nemes ember is vonakodni fog annak valóságát ily általánosságban elismerni; azonban, ha az alkotmányos jogok s kötelességek során végig megyünk, e rendkívülinek látszó elv alkalmazásában kevés kivételre fogunk találni. Ki az, ki a törvényhozásban szabadon választott követek s utasításadási jogával részt vesz ? — Anemes. Ki választja a megye biráit s tisztviselőit ? — Anemes. Ki határoz a megyében az úgynevezett háziadó kivetésénél s az a fölötti számolások iránt? — A nemes. Ki rendelkezik a közmunkákról ? — Anemes. Kinek kezében vannak eddig az ország kizárólag majdnem minden hivatalai ? — Anemesében. Ki birja az összes hazának majdnem egész földét, vagy saját allodiatura, vagy urbarialis birtokképen ? — Anemes.