Eötvös József: Reform (1868)

— 121 — delkezéseinél kiindult. E nézet, felfogásom szerint, egészen helyes; de váljon az eszköz, mely a megyékben uralkodó visszaélések korlátozására választatott, nem egészen ezélszerütlen-e ? Utolsó országgyűlésünk alatt többször nyilt alkalom oly törvények alkotására, melyek által részint megyei szerkezetünk némely hibái kijavíttathattak, részint ily ja vitások legalább előkészíttethettek. A kormány vagy legalább azon férfiak, kiket állásuknál fogva képviselőinek tartánk, mit tettek mind ezen alkalmakkal? Részint közönbösen nézték, részint ellenezték a legnagyobb buzgalommal s állandósággal mindazon indítványokat, melyek ily törvények alkotását czélozák. Nem szükség bebizonyitani, hogy a házi adónak a nemesség* általi elvállalása megyei közigazgatásunkra a legüdvösebb hatást gyakorolta volna. A házi adó elfogadása a közös teherviselés elve győzelmének nem nevezhető, de első lépés s pedig olyan, mely okvetlenül e szent elv kivívásához vezetend; s váljon hát, midőn e kérdés szőnyegre került, a kormány mit tett? — Nem akarok senkit gyanúsítani; de ha látjuk, miként a házi adó kérdése mellett csak az ellenzék küzdött, miként mind azok, kik e szent ügyet az egyes megyékben ledorongolák, magokat a kormány pártolóinak nevezék, s néhányan az adó bunkós ellenei közül később kormányi kinevezésektől függő hivatalokat nyertek, alig bámulhatni, hogy a kormány, sokak által a közös teherviselés legbuzgóbb ellenének tartatott. De engedjük meg, hogy a kormány ellen emelt ezen vád igazságtalan; kérdem: nem maradt-e a kormány a házi adó kérdésénél közön b ö s; nem tekinté-e azt nyilt kérdésnek ? s ha ezt tagadni nem lehet, elhárithatjuk-e róla a vádat, hogy az adó kérdésének megbukása egyedül tettlenségének tulajdonitható. — Az adó kérdése nem ellenzéki kérdés. E kérdés mellett nem pártérdekek, hanem egy részről önösség, a másikról kötelességérzet küzdenek. Nincs müveit ember, ki nem tudná, miként ha a nemesség adómentessége fentartatik, haladásunk lehetetlen, de a közös teherviselés elve látszólag annyi egyes érdeket sért, hogy annak keresztül vitelét csak akkor várhatjuk, ha minden becsületes ember kezet fog. S ugyan szabad volt-e ily viszonyok közt a kormánynak közönbösnek maradni; illő volt-e szabad kérdésnek tartani azt, melytől az egész haza kifejlődése függ, s mely-