Eötvös József: Reform (1868)
— 118 — [és alatt nemzetiségünk is kivítta némileg győzelmét, mit a conservativek messzebb látó része, mely a deák nyelvben a conservativismus leghatalmasabb eszközét látja, kétségkívül szinte fájlalt. Eddig nemzetiségünk mellett küzdeni kellé, most küzdés helyett leginkább csak várnunk kell. A törvényhozás átlátta, miként családok belső körébe avatkozni, vagy valamely népfaj nyelvét erőszakosan elnyomni nem akarja, s csak a köznevelés, csak a törvényhozás, törvénykezés s közigazgatás körébe követeli a magyar nyelv használatát, szóval, miként a törvényhozás egész követelése abban áll, hogy a deák nyelv helyett a magyar legyen azon kötelék, mely e hazának politikai életét összetartja. Törvényhozásunk ezen rendelete által nemzetiségünknek legbiztosabb alapját rakta le. Azon nyelv, mely mindenkinek, ki magasabb mivelődés után vágyódik, mindenkinek, ki a közügyekben részt venni kiván, szükségessé tétetett, melynek kiterjedése alkotmányos jogaink kiterjedésével azonosittatott, minden fondorkodásnak s rágalomnak nyugodtan nézhet már elébe. Országgyűlésünk ezen positiv eredményein kivül nem feledhetjük el, miként nálunk, hol szabad sajtó nincs, az országgyűlési tanácskozások egyszersmind az eszmék kifejlődésének egyik leghatalmasabb eszközét képezik. Helyzetünknek egyik abnormitása ez, mely tanácskozásaink hosszúságát, eredménytelenségét magyarázza s mit ignorálni semmiesetre nem szabad. Ha az utolsó országgyűlés eredményeit e szompontból tekintjük, azok még nagyobbak. Conservativjeink jól érzék mindezt; tudják, hogy vannak igazságok, melyek ellen ha egyszer ki vannak mondva, sokáig küszködni többé nem lehet; s habár győzelemnek hirdetek, hogy a haladó párt kivánatainak nagyobb része általok meghiusittatott, szavaik hangjából észrevehettük, hogy mint Pyrhus, diadalukat olyannak tartják, mely ha még egyszer ismételtetik, vésztőket idézendi elé. És a haladó párt ? ! Nem bukott-e meg az adó kérdése; nem lett-e semmivé a városi kérdés s a büntető törvénykönyv ? s annyi más haladási terv, melyre munkálatait forditá, annyi fényes remény/ melyekre magát a propositiók után feljogositva érzé, a haladó párt miként elégedethetett volna meg a törvényhozás működéseivel ? E közelégedctlenség között, melyet az országgyűlés oko-