Eötvös József: Reform (1868)

— 103 — Azok után, mik részint az országgyűlés előtt, részint alatta a közös teherviselési elv megbuktatására történtek, valószínűvé vált, hogy valamint a házi adó elvállalásának pártolói az egyes megyékben nyers erő által most ledorongoltattak : ugy e kérdés a legközelebbi törvényhozásnál is ugyanazon s talán még nagyobb nehézségekkel fog találkozni, s szükségkép a gondolat támadott sokakban : nem lehetne-e ezen elv keresztülvitelére oly előkészitő lépéseket tenni, melyek a törvényhozás s az őt utasításokkal ellátó tömegektől függetlenek. — Hazánkban, hol az úgynevezett municipalis autonómiának czíme alatt a törvényhozás közbenjárása a legfontosabb tárgyakra nézve nélkülözhetőnek tartatik, s egyes megyék például a honoratiorokat minden törvény nélkül választói képességgel ruházták fel, e gondolat természetesebb vala mint bárhol e világon, s ugy látszott csak egy törvényhatóság példája leend szükséges, hogy adózó honfitársaink terhei, melyeken törvény utján nem könyitheténk, más uton kisebbitessenek. Bezerédj István, kit barátomnak nevezhetni már ezen egy tetteért is mindig büszkeségemnek tartandom, e nézetből indulva ki, mintegy másfél év előtt ünnepélyes nyilatkozatot adott be Tolna vármegyének, mely által javait a házi s hadi adónak s minden egyéb polgári tartozásoknak alája vetve magát a megye adózóinak sorába iktattatni kéri: s ki hitte volna akkor, hogy e nemes példa számos követőkre nem találand ? ki nem tette volna fel, hogy miután törvényhatóságaink vannak, melyeknek utasításai a közös teherviselés elve mellett kiadott manifestumokhoz hasonlitának, melyeknek legnépszerűbb férfiai azok, kik az adózónép érdekeiben legtöbb kitürést tanúsítottak, közönyösséggel Bezerédj példája fogadtatni nem fog, hogyha nem is egész törvényhatóságok, legalább mindenikben számos oly férfiak fognak találkozni, kik meggyőződésöket követve, a közterhekből reájok eső részt magokra vállalandják, főkép miután ugy látszott, hogy ily cselekvés e férfiak által bevallott elveknek szükséges következménye, s az hogy a B. P. Hiradó Bezerédj István tettét, főkép miután az Pest vármegyében Rosti Albert, Besze János s Kossuth Lajos táblabírák által követtetett, gúny tárgyául tűzte ki, bizonyosan senkit vissza nem tartóztathatott. Míg azokat, kik az adó kérdését megyéinkben ledorongolák, e párt sorai között látjuk a B. P. Hir-