Eötvös József: Reform (1868)

— 101 — maradjon a szó — egyedül nem fizetési ürügynek tartom s nem egyébnek, mint hypocrisisnek, ezen sokszor hallott szójárásunkat: — szívesen adózom, ha felelős a ministerium. " Mindazok, kik a közös teherviselést komolyan akarják, szándékukat nem érthetik máskép, mint gr. Széchenyi e szavaiban kimondá — s mégis mit látunk ? — A közös teherviselés elve helyett a házi adó egy részének elvállalása tüzetett ki a haladó párt programmjában. S mi ennek oka ? Talán nem voltunk meggyőződve, hogy közös teherviselésről szólni s ha ezen elv alkalmazásra kerül, azt csak a házi adóra szorítani nevetséges; talán nem láttuk által, hogyha már az adó több nemei között különbséget akarunk tenni, a hadi adó a házinál a nemességet méginkább illeti, miután az tisztán oly terhek fejében fizettetik, melyek egykor kizárólag a nemességet illeték ? isten ments meg; mi jól tudtuk, mi átláttuk mind ezt;. az egyetlen ok, mely miatt a haladó párt programmját egész a logicátlanságig megszoritá, az vala: mert ha a közös teherviselés elve a hadi adóra is kiterjesztetnék, nem lehet reményleni, hogy ilyinditvány keresztülvitelére többséget találunk. Ha törvényhozóink, — mint más nemzetek törvényhozói, — határozataikban csak meggyőződésűket követnék, e tacticát nevetségesnek tarthatnók, nem hiszem, hogy találtatnék törvényhozás, melynél a 19-ik század közepette tehermentségünk nem dölne el vitatkozás nélkül, de nálunk az utasítási rendszer vigyázatra int, s utolsó törvényhozásunknál, mely annyisszor tulzással vádoltatott, nem találkozott párt, mely a közös teherviselés elvét a hadi adóra is kiterjesztené. S ugyan mind e kíméletnek mik voltak eredményei ? — A közös teherviselés elve az utóbbi országgyülésen megbukott. Megbukott e haza minden capacitásainak küzdelmei ellen. Megbukott, miután mívelt ember alig találkozott, ki a házi adó elvállalása mellett nem nyilatkozott volna, miután az ellene szavazó követek pirulva hirdeték ebbeli utasításaikat. És miben fekszik e tünemény magyarázata, ha nem azon befolyásban, melylyel, megyei rendszerünk mellett, egészen miveletlen tömegek bírnak a közdolgokra, s melynek szükséges következménye, hogy a legkitünőbb értelmiség s legmagasztaltabb jellem ügyes, agitatorok ál-