Eötvös József: Reform (1868)

— 96 — De váljon szükség vala-e ezen hosszú bizonyításra ? nem világos-e magában, hogy az egész állítás valóságos képtelenséget foglal magában ? Valljon, ha megengeclnők is, hogy a jobbágyok kezeiben talált birtok 1715-ben az akkor kivetett adó alapjául jelöltetett ki, nem világos-e, hogy miután a hadi adó azóta több, mint kétszereztetett, a házi adó pedig, túlzás nélkül mondhatjuk, csak azóta támadott,*) mindazon mennyiségre nézve, melylyel a jelen összes adó az 1715-ki adót fölülmúlja, az adónak akkor alap nem ajánltathatott, s igy annak fedezése a jobbágyokat nem illetheti ? Valljon lehet-e föltennünk, hogy miután 1715-ben, mint most, hazánkban sok pusztabeli birtok vala, ha csakugyan a nemesség adóterhét földben váltotta volna meg, a puszta birtokosoktól nem kivántatott volna-e ugyanakkor, hogy a reájok eső adó fejében szinte parasztok által használandó földet hasítsanak ki ? mi ha nem történt, az adóalap regéjéhez tartva magunkat, azt kellene feltennünk, hogy a népesített helységeket bíró nemesek, társaikért, kiknek pusztai tulajdonuk vala az adó megváltás egész terhét magokra válalták. A magyar nemesség tehát sem a mohácsi vésznapok előtt, sem utána, egészen 1715. évig, nem bírt a hadi s házi adó tekintetében adómentességgel. Megmutattam , hogy azon fíctio, melylyel az 1723. 6. t. cz. védelmeztetik, csakugyan nem egyéb valódi költeménynél; s hogy a nemesség, midőn magát előbbi tartozásaitól fölmenté, birtokának egy részét adó fundusaul nem jelölte ki soha. S nyugott kebellel ismétlem állításomat: Hogy a nemesség adómentességét nem jognak, hanem csak egy óriási visszaélésnek tartom, melyet százados élvezet soha nem szentesíthet. Vannak e hazában sokan, kik az úgynevezett parlamenti tacticának több fontosságot tulajdonítanak, mint a mennyivel valóban bir, s ezek károsnak tartják, ha a nemesség adómentessége jogszerűség szempontjából támadtatik meg. „Ne ingereljük fel szerfölött hangos követelés által a nemességet ellenünk — igy szólnak ők — legyünk megelégedve, ha az adónak őt illető részét magára vállalja, s engedjük neki az örömet, hogy azt, mit mi kötelességnek hiszünk, nagylelkűségnek nevezhesse." Ha*) Vegyük fel például Pest megyét, hol ÍI házi adó 1736-tól 1841-ig szüntelen öregbülve 9783 frttól 143,000 pp. növekedett.