Eötvös József: Reform (1868)

— 93 — hanem csak azon népesített jobbágytelkek vétetnek fel, melyek az egyes nemes jószágán találtatnak. Miként lehetne ily viszonyok alatt kétkedni, hogy a nemesség által már hajdanában anynyi föld osztatott ki a jobbágyok között, mennyit azok munkájokkal győztek, s hogy igy az 1715 i rendeknek, az általunk felállított második lehetőség szerint, a jobbágyok kezeiben talált földmennyiséget nevelni alkalmuk sem volt. Nem szándékom ez alkalommal a jobbágyok által jelenleg s egykor birt földmennyiség megbecsülésébe ereszkedni, kik az urbárium behozatalakor történtekről valamit hallottak, sőt kik csak az összesitési törvények alkalmazását követték is figyelemmel, meg fogják vallani, hogy a kettős operatió által a jobbágyok kezeiben találtató földmennyiség tetemesen megkevesedett. S ha 1815-ben a jobbágyok földbirtoka a reájok vetett adó tekintetéből csakugyan megtoldatott volna is, (mire azonban történeti adat nincs) mindazáltal alig hisszük , hogy a jelen pillanatban a jobbágyok által több föld használtatnék, mint mielőtt a nemesség a jobbágyok birtokát nagylelkűen adóalapul jelölte k'i. Ki egyébiránt mégis kétkednék állításunkon: miszerint a jobbágynak földbirtoki viszonyai 1715-ben midőn reá egy egészen uj teher rovatott nem változtak, azt Verbőczy hármas könyvének III. rész, 29. és 30. szakaszára utasíthatjuk, honnan látni fogja, hogy még Verbőczy korában is a jobbágyoknak bizonyos tekintetbeni birtokjoga soha kétségbe nem vétetett, sőt a fekvő birtoknak felére nézve, mennyiben az a jobbágy szerzeményéhez tartozott, szabad rendelkezési, sőt fia halálának esetében substitutiói joga is fentartatott ;*) valamint felfogásom szerint, a hármas könyv I. r. 40. cz. is, midőn az esetet, melyben a jobbágy telkétől megfosztathatik, kijelöli, világosan bizonyitja, hogy a jobbágyot telkétől elhajtani még Verbőczy, földmivelő-osztályainkra nézve, oly szomorú korszakában sem állt földes urának *) Si vero (res immobiles) per semet ipsum fuerint acquisitae, in duas dividentur partes, quarum nna dominó ipsi terrestri, altéra vero cui testamentaliter legaverit, effective cedet §. 4. Ubi tamen rusticus haeredem reliquerit legitimum, et haeres aetatem 12 annorum non attigerit, tum poterit páter non solum de portioné sua (azaz birtoka feléről) testari, verum etiam haeredi parvulo haeredem alium (quem malnerit) substituore. III. rész. 30. p.