Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

VÖRÖSMARTY MIHÁLY 81 natot, midőn Istennek legszebb adományát, a költői tehetséget s a lángésznek hatalmát arra használta volna, hogy népszerűséget vadászva vagy a hatalmasok kegyeit keresve saját anyagi jólétéről gondoskodjék, Vörösmarty életében nem találunk. Előtte az anyagi jólét ösvénye nyitva állt. Ha nem a tökéletest, de a jövedelmezőt keresi, ha nem magas feladását hanem kényelmét tartja szeme előtt: ő, kit e nemzet annyi évig első Írójának tartott, az élet nélkülözéseit nem ismerte volna. Szava oly tekintélyivel birt, hogy részéről talán csak egy kis engedékenység kívántatott volna, hogy egyes pártok által felkarolva oly állást vívjon ki magának, melyért mások minden áldozatra készek; de a művészet, melynek élt, szentebb volt előtte, semhogy azt a tömeg múlékony Ízlésének s mnlatási viszketegének feláldozná; tudta: a költészet feladása nem az, hogy egyes pártoknak szövétnekül szolgáljon, hanem az, hogy mint a zajgó tenger fölött a világtorony, tiszta fényével azoknak, kik különböző uton egy czél felé törekszenek, irányul szolgáljon. A sors azon adományai, melyeket csak lehajolva szedhetett volna fel, reá nézve nem léteztek. 0 szegény maradt, nem cserélve fel tiszta nevét aranyhalmokért, s tudva, hogy a babért csak az hordja biztosan halántékai körűi, ki emelt fővel megy végigél etén. Nem mert a sokaság színvonalára leereszkedett, hanem mert azt magához felemelni birta; nem azért, mert a hatalmasok hiúságának vagy a tömeg előítéleteinek hízelgett, mert a divatnak hódolt, s meggyőződését a pillanat érdekeinek feláldozta; hanem mert azon eszmékért lelkesült, azon érzelmekhez szólt, melyek az összes nemzet eszméi s érzelmei valának: ezért említtetett neve egyenlő lelkesedéssel Eötvös. Emlékbeszédek. 6