Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

68 GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. el voltak érve; hazájának alkotmánya, melyért küzdött, el vala ismerve 5 nemzetiségünk, melyért fáradott, biztositva látszék, miolta a nyelv, melyet porig alázva talált, a törvényhozás csarnokában hangzott; a szerelem boldogságát élvezte, igen a művészet csöndes örömeit, a gyönyört, melyet magas eszmék nyújtanak, a szerencsét, melyet kortársaink tiszteletében találunk. 0 ismeré mind ezeket, s lelke nyúgalom után vágyódott, nem mint az, ki ezer csalódásra emlékezve, keserűséggel fordul el életétől, de mint az, ki érzi, hogy a mag, melyet elhintett, csirázni s zöldeni fog, ha ő nem munkálhatja is többé, mint az, ki midőn kedveseitől elválva még egyszer szerető tekintettel megszámitja őket, nem végelválásról, hanem szebb viszontlátásról gondolkozik. — S igy szállt le sírjába, mint a nyári nap, mely, midőn a hegyek mögött lealkonyodik, még egyszer melegen veti arany sugárait a messze tájakra. Boldog, kinek hitét az élet tapasztalásai nem gyöngítik, ki reményeinek szebb részét magával viszi sirjába, kinek szeretete nem veszti boldogító hatalmát élete végnapjáig; boldog, ki, mint ő, lelke ifjúságát megtartá a sírig.