Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. 63 kik akkor honunk érdekeit védek, nincsen, ki lelkesedésben vagy állhatatosságban Dessewffyt meghaladta, s családja személyes érdekeit hazájának több örömmel áldozta volna fel; nincs, ki nemzetiségünkért többet és nagyobb sikerrel fáradott volna, mint ö', s azért érdemesebb, hogy a jövő lerója tartozásait a múltnak, mely alatt néma fáradozásai csak közönyösséget s néha gúnyt találtak. S vajon bámulhatjuk-e ha a férfiú, ki annyi éven át alkotmányunk s nemzetiségünk megszilárdításán dolgozott, midőn 1825-ben ősi alkotmányunkat, s 1830-ban nemzetiségünket biztositva látta s az ifjabb nemzedék uj czélokat tűzött ki, ezeknek kivívásában részt venni nem akart, sőt mivel nemzetiségünk biztositását alkotmányunk változatlan föntartásában kereste, ezen törekvések ellen nyilatkozott. — Fájhatott, hogy azt, kit annyira szerettünk, politikai elleneink között kellé látnunk, de vajon még ez is nem növelte-e inkább a tiszteletet, melylyel iránta viselteténk, mert csak azt bizonyitá be: hogy e férfiú azok közé tartozik, kik eszméknek s nem pártoknak hívei, s kik meggyőződésöknek, valamint a hatalom kegyét, ugy a nép tapsát is készek föláldozni. Hogy korának siető haladását követni nem tudva, pártjától elmaradt, abban sorsa közös majdnem mindazokkal, kik közdolgokban átalakulási korszakokban vesznek részt, de nemes sajátja, hogy meggyőződéseinek védelmében soha nemtelen eszközökhöz nem nyúlt s hogy, midőn kifáradva a munkás élet szinhelyéről visszavonult, keserűség nélkül tudta látni, miként helye mások által töltetik be; örülve minden lépésnek, melyet hazája előbbre tett, habár e haladás közben a nyomok eltiportatnának, melyeket ő maga után hagyni remélt.