Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

46 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. ki? — Annyi századot töltöttünk e földön s utódunk áthaladva határain, csak egy nagy pusztaságot, vagy más népek teremtéseit fogná találni utánunk?! A múlt szomorúan, fény nélkül fekszik mögöttünk; forduljunk azért kettős lelkesedéssel a jövő felé s adjon lelkünknek erőt azon meggyőződés, hogy a magyar dicsőségének korát túl nem élte még! Szép. nagy ősök emlékeire visszatekinteni, szép, oly fajból származni, melynek neve a világot dicsőséggel tölté el; de nagy tettekben meghaladni eldődeit, nemesíteni azok emlékét, kiktől származánk: ez szebb, dicsőbb hivatás s mi nem panaszolkodhatunk, hogy nemzedékünknek nem ez a feladás jutott. De midőn lelkünk nemzetünknek dicsőbb jövője után sóvárog, midőn forró imával fordulunk Istenünkhöz, hogy végre, annyi szenvedés után, megadja népünknek azt, mit oly régen várunk, ne feledjük el soha, hogy a hon szebb jövője csak nagy tettek jutalma lehet; hogy nagy czélok elérésére nemcsak lelkesedés, de kitartás s állhatatosság kell; kitartás, milyennek példáját Körösi életében látjuk s mely őt ha nem is azon czélhoz, mely után kiindult, s mely talán elérhetetlen vala, de legalább azok sorába vezette, kiknek a jövő megadja koszorúit. Messze tőlünk, a világ egy más részében, ott, hol a Himmalaya emeli hótakart bérczeit, pihen most a zarándok, hosszú vándorlása után. — A szív, mely oly hőn, oly erősen dobogott hónáért, idegen földben hamvad el, s maga a fű, mely pora fölött nő, idegen formájú; de Körösi emléke itt él közöttünk s mig e határok közt szív lesz, mely hazája nevénél feldobog, mig a magyar nemzetiségéért lelkesülni tud: dicső emléke fel fog maradni közöttünk. Adja