Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

42 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. clen valóban nagy s nemes tetteknek legtisztább forrása. Igen, Körösi szerette hazáját, lángolóan mint kevesen, önzés nélkül, mint talán senki e világon. Oly korban születve, s oly viszonyok közt, hol az ifjú nagy cselekvésre tért nem látott maga előtt, midó'n körültekintett s népét halálhoz hasonló álomban látá; de az erős ifjú lélek tettek s áldozatok után vágyódva elfordult a jelentől, s népe múltjában kereste lelkesülése tárgyait. Honszeretet vala az, mi szívét tölté; de nem a jelen, mely nyomorúan állt előtte, nem a jövő, mely oly keveset ígért, hanem népének múltja vala az, mi szívét földobogtatá. — Az erős magyar faj, mely Ázsia közepéből egy ezred előtt küszködve e földre jött, s erős karjával egy nagy hazát szerze gyermekeinek, nem veszhetett el egészen. — Elgyengülve itt a hosszú küzdelmek után, tespedve béke közt, elfajulva annyira, hogy már nemzetiségét felejtni kezdi, ki tudja a törzs, melynek vésztől elkapott magvaiból egy ezred év alatt itt csak cserje nőtt, ott, Ázsia földjén, talán megtartá előbbi erejét és szebben fejlődött régi hazájában, mint itt az idegen égalj alatt. — Az ifjú lelket nem ismert érzelem tölté e gondolatoknál, honvágyhoz hasonló, s mégis olyan, mely őt hazájában nyugodni nem engedé, mely őt messze ismeretlen országok felé vonzotta. És midőn a szegény székely diák, lelkének sugallatát követve, végre elhatározá magát, midőn ő a magányos, vagyontalan, senki által nem segitett ifjú, csak félig birva még azon előkészületeket is, melyek nehéz feladatának sikeres bevégzésére megkívántattak, fölköté uti saruit, hogy a világ más részében eldődeinknek egy ezred év előtt elhagyott lakhelyét fölkeresse, hogy honnmaradt testvéreinknek