Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

40 KÖRŐSI CSOMA SÁNDOR. nincs senki, ki a férfias kitartásnak dicsőbb példájaként állana előttünk. „S vajon nem tévedés volt-e az, melyet Körösi egész életén át követett", igy gondolkoztak talán sokan, midőn Körösi távozásának híre a hazában elterjedt; „nem kell-e fájlalnunk, igy elmélkednek talán sokan maiglan is, hogy ennyi tehetség, ennyi lelkesülés egy elérhetlen, sőt elérve is oly csekély hasznú czélra fordíttatott? Nincs-e a magyarnak elég tenni valója hazájában, a tudomány s művészet még elhagyott mezején, a közélet, polgárosodás nehéz de dicső ösvényein? S ha Körösi óriási honszeretetével ide fordul, ha legyőzhetlen akarattal, melyet viszontagságok csapásai mint a vasat, csak keményebbé aczéloztak, e termékenyebb térek egyikén működik: magának mennyivel több dicsőséget, a hazának mennyivel több hasznot szerezhetett volna fáradozásaival!" S talán nem csalódnak, kik igy okoskodnak. Ki dicséret után vágyódik, az a mindennapiság járt ösvényéről ne térjen el. Maradjon ott a poros uton, hol vele ezerek haladnak, s ha a czélhoz, mely felé mind annyian fáradnak, előbb közelithet, az utána lihegő csoport bámulni fogja a hatalmas járót, ki által megelőztetett, de kit legalább követhet. — Az ember isteneiben is csak önképe mását imádja, s esztelennek vagy szörnyetegnek hirdeti azt, kivel magát összehasonlítania nem lehet. — Kinek haszon kell, ki élvezni vagy legalább látni akarja a gyümölcsöket, melyeknek magvait elhinté: szűkebb körökre szorítsa vágyait. Munkásságának teljes sikerét csak az várhatja, ki azt kis czélokra irányozá. Az út, melyen Körösi haladt, nem az, mely népszerűséghez, haszonhoz vagy élvezethez vezet. — De vajon csak a pillanatnyi méltánylat, csak a ha-