Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

34 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. gyanított rokonság birta s habár későbben észrevéve a különbséget, mely a két nyelv közt létezik, és csak azon reményben folytatá stúdiumát, bogy a tibeti irodalomban nemzetünk eredetére nézve felvilágosításokat találhat: mégis azon meggyőződésben fordita annyi szorgalmat e tanulásra, hogy oly nyelvet tanul, melynek ismeretéhez más könnyebb uton jutnia nem lehetne. Midőn most Calcuttában fáradságának eredményeit más tudósokkal közié s tőlök hallá, hogy e nyelv, melynek megtanulására ő férfi erejének legjobb részét szentelte, a szanszkritnak csak romlott dialectusa; midőn meggyőződött, hogy azt, miért ő annyit szenvedett, sokkal könnyebben érhette volna el: szívét leirhatlan fájdalom tölté s az erős férfiút, ki annyi szenvedéseket nyugodtan s panasz nélkül elbirt, e meggyőződés beteggé tette. De Körösi nem tartozott azok közé, kiket a fájdalom földre sujt, s habár felesleges fáradozásainak emléke lelkét keserűséggel töltötte el, miután tibeti grammatikáját és szókönyvét az ázsiai társaság pártfogása alatt kiadta, ujabb erővel fordult a szanszkrit nyelv megtanulásához. Azon idő alatt, melyben munkái kiadásával foglalkozott, az ázsiai társaságtól felszólítva egyszersmind e társaságnak 1100 kötetből álló tibeti kézirat-gyűjteményét rendezé a nagy orientalista s ezen óriási munka, melyet tizennyolcz hó alatt oly pontosan végze el, hogy minden kötet első lapján czímét, foglalatjának rövid kivonatát diákul följegyzé, új alkalmat ada neki bebizonyitni azon önzetlenséget, mely őt jellemzé. — Princep ajánlatára — ki őt hiv barátsággal követve, a mindennapi életben tapasztalatlant minden viszonyok közt segíté — a társaság, mig e munkát bevégzendi, havonként 200 rúpiával