Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

332 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. bárhonnan indulva ki, végre találkoznunk kell, s melynél a föld népei — kik hitregénk szerint azért váltak el, mert egymást nem érték többé — épen mert egymást megérteni tanulták, legfontosabb eszméik és érzéseik közössége által ismét egyesülni fognak ? Hogy e czéltól távol vagyunk, s hogy annak teljes elérése talán még igen sokáig egy szép ábránd fog maradni, melynél törekvéseink és küzdelmeink között megpihenünk — ki tagadja azt? A mit a tudományból eddig bírunk, hogy a tudomány egyik legnagyobb férfiának hasonlatosságával éljek, nem több, mint azon pár kagyló és kövecs, melyet a gyermek a véghetlen Óceán partjain felszedni birt, s alig találunk népet, melynél az ismeretek sugarai a társaság minden rétegeit már annyira áthatották, hogy a tudomány egész hatását megitélhetnó'k. — De hogy az emberiség ezen irányban halad, s hogy az állás, melyet az egyes népek az emberiség körében elfoglalnak, azon tevékenységtó'l függ, melyet ezen irányban kifejtenek, az kétségen kivül áll, s ép oly bizonyos, hogy akadémiánk ezentúl csak ugy felelhet meg hivatásának, ha a magyar nemzet ezen törekvéseinek élére áll, s valamint akkor, mikor a nemzetnek arra szüksége volt, csaknem kizárólag nemzeti nyelvünk és irodalmunk megalapitásának szentelte tevékenységét, úgy most,' midó'n irodalmunknak az akadémia gyámságára többé szüksége nincs, egész erejét azon körben központosítja, melyet már neve kijelöl. Teljesitve mindenekelö'tt azt, mit alapitói neki kötelességül tűztek ki, azaz: magyar nyelven terjesztve a tudományokat, s midó'n ezt teszi, egyszersmind részt véve azon törekvésekben, melyeknek