Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 321 sek kiváltságából köztulajdonná vált; s ha a maga­sabb színvonalon, melyen egész népek ismeretei ál­lanak, az egyesnek mindig nehezebbé válik, hogy annál sokkal magasabbra emelkedjék, s ha azoknak sokasága miatt, kik a tudományokkal foglalkoznak, az egyes tudósnak késznek kell lennie, hogy rövid idő múlva új, hasonló érdemek által háttérbe szorít­tatik, és talán túl fogja élni hirét: kárpótlást talál­hat abban, hogy oly időben él, midőn az igazság elhintett magvának gyümölcseit még láthatja, s azon nagy eredményeknek, melyeket csendes munkájával előidézett, maga is tanuja lehet. Felesleges, hogy egyes példákat hozzak fel. A hová tekintünk, szemünkbe ötlenek azok, s vala­mint senki sem fogja tagadni, hogy azon nagy vál­tozások, melyekben a világ néháuy évtized alatt ke­resztül ment, a természettudományok vívmányainak köszönhetők: úgy a mindennapi tapasztalás mutatja a gyorsaságot, melylyel egyes, a tiszta tudomány körében tett lépés az életre kihat, s az, mit a che­mia, physika vagy mechanika feltalált, az ipar által közhasznúvá válik, s ezereknek élelmet nyújtva, mil­lióknak jólétét növeli. Kétségtelen, hogy a haladás, melyet azon tudo­mányok körében tapasztalunk, melyek emberi ter­mészetünk szellemi részével s társadalmi viszonyaink­kal foglalkoznak, kevésbbé feltűnő, s hogy annak hatása az életre nem oly közvetlen; de ha ennek magyarázatát részint abban kereshetjük, mert az ön­ismeret , valamint minden egyesnek, úgy az egész emberiségnek legnehezebb feladata, részint abban, mert épen e téren az egyesek érdekei és szenvedelmei az általánosan elismert igazság gyakorlati alkalmazásá­nak útjában állnak: bizonyos, hogy e téren is a Eötvös. Emlékbeszédek. 21

Next

/
Thumbnails
Contents