Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 313 tudományosság előmozdításában tanúsít, a részvét, melyet társaságunk is oly bőven tapasztal, biztosítanak, hogy erre szükség nincs; de miután tisztemben áll, hogy az ülést megnyitva irodalmunk állásáról, szükségeiről és kilátásáról szóljak, miért ne mondanám ki nézeteimet azon feltételek iránt, melyektől meggyőződésem szerint e kilátások teljesülése függ, ha ezt csak azért tenném is, hogy azon bizodalmat fejezzem ki, melylyel a jövőbe tekintek. Mert valamint e nemzet, mely irodalmához eddig annyi szeretettel ragaszkodott s a legnehezebb időkben ezer szükségtől szorongatva, neki palotát emel, az iránt, miben jövőjének zálogát látta, közönyössé csak ugy válhatnék, ha az részvétére érdemetlennek mutatná magát: úgy ez csak akkor történhetik , ha mi, kik tevékenységünket e térre fordítjuk, megfeledkezve kötelességeinkről, feladatunkhoz hivtelenekké válnánk; s ha e teremben körültekintve a hölgyek és férfiak koszorúját látom, kik e kizárólag irodalmi ünnepélyünket megtisztelék jelenlétükkel, s látom körülöttem társaimat, kik közül többekkel annyi éven át egy téren működöm, s azokat, kik ifjabb erővel hozzánk csatlakoznak, hogy törekvéseinket folytatva, a magasságot, mely után mi hasztalan sóvárogtunk, elérjék, teljes bizalommal elmondom: ez nem lesz soha! A nemzet tudja azt, mivel irodalmának s az irodalom mivel a nemzetnek tartozik, s valamint ez, bármi nagy jövőt rendelt számára a kegyes istenség, mindig kegyelettel s hálával fog viseltetni az iránt, a mi, mint a tavasz virágai, ébredésének első jele vala, úgy mi, kik a magyar irodalom terén működünk, nem feledhetjük el, hogy azoknak nyomdokain járunk, kiket az utódok műveikben talán felülmúlhat-