Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

(bog VII. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlV-ik közgyűlésén febr. 6. 1864.) Ha valaki kétségbe vonja azon befolyást, melyet az egyes nemzetek állására irodalmunk gyakorol, azt a jelen év, melyben Európa nagy nemzeteinek egyike legnagyobb költőjének három százados születése napját ünnepli : meggyőzheti tévedéséről. A babérok és kincsek között, melyeket az angol nép százados törekvéseivel kiérdemelt, bizonyára nincs olyan, melynek birtokában büszkébbnek, gazdagabbnak érezné magát, mint azon borostyán által, melylyel a civilisált világ nevében majdan nagy fiának szobrát fogja megkoszorúzni. A sors népek mint egyesek iránt állhatatlan s idők jöhetnek, midőn a nagy nemzet, mely az uj korban Róma és Carthago szerepét egyesítve — mit a régiek lehetetlennek tartottak — a világ ura és tőzsére akar lenni egyszerre, talán épen ezért magas állásából alább száll, de a fény, melyet Shakespeare neve az irigyelhető szigetre áraszt, s a befolyás, melyet az angol irodalom a művelt világra gyakorol, azért fel fogja tartani e nemzet dicsőségét még akkor is, ha hatalmának minden támaszai porba dőltek. És méltán, mert valamint azon érdemek között, melyekre az egyes nép hivatkozhatik, a legnagyobbak