Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

196 V. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlII-ik közgyűlésén, febr. 6-án 1863.) M időn a Kisfaludy-társaság több évig félbeszakított munkásságát újra megkezdé, némi aggodalommal határoztuk magunkat e lépésre, melyet nem csak a társaságnak legjelesebb tagjaiban szenvedett veszteségei, hanem főkép azon változás idézett bennünk föl, melyen a nemzet az utolsó időkben keresztül ment. Korunk kiválólag praktikusnak tekinti magát, s az anyagi érdekek és politika mezejére fordítva tevékenységét, azt, mi ezekkel közvetlen összeköttetésben nem áll, nem méltatja figyelmére, s nem ilyen-e társaságunk is,, mely kizárólag a költészet és szépirodalom mívelését tűzte ki feladatául. Komoly munkával elfoglalt századunkban a vidám művészet versenyei kit érdekelnek? a füstölgő mozdonyok között, melyek vaspályáinkon csengve körül száguldanak, ki hallgat a koboz szelíd hangjaira s ki méltatja figyelmére a virágokat, melyeknek tavaszkor örült, midőn a vetések már kalászban állnak s dús aratást Ígérnek? E nemzedék, mely Prométheusz szikráját elrabolva, tüzénél uj lánczokat s koronákat kovácsol magának s a múltnak előitéleteivel hitének nagy