Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 279 abban áll, hogy minden mozgalom, mely különböző helyen s irányban támad, hogy a világosságnak minden sugárai egy messze kör bármely részéről induljanak ki, egy központban egyesüljenek. — Mint a sziklafalon leszivárgó cseppek, mint vékony vizionálok kis erekben egyesülnek, hogy másokkal együtt elébb gyönge patakot képezzenek, később több társakat véve fel, haladásuk között mindig nagyobb folyamokká nőjenek, mig végre a vizerek, patakok, zúgó hegyfolyamok és csendes folyók egyesüléséből a hatalmas folyó támad, mely egy országnak kincseit hordja és a népeket összeköti: ilyen a tudomány haladása. Es ki azt képzeli, hogy a világosság egy központból az egész országra elterjedhet, vagy hogy egy nemzet szellemi mozgalma egy helyről kormányozható : az a szellemi élet természetét nem fogta fel, — s még kevésbbé ismeri azon utat, melyen más nemzetek a tudományok körében azon állást elfoglalták, melyet tőlük méltán irigylünk, mert közöttük nincsen olyan, mely jelen míveltségi állását egy hatalmas , a tudományokat az egész nemzet számára ápoló intézetnek s nem inkább annak köszönné, hogy több központ alkottatott, mely különböző helyeken az egyes törekvéseknek mintegy medréül szolgálva, a tudományos kincset egyesité. Talán felesleges ezeket felhozni. Hiszen épen ezen meggyőződés vezeté azokat, kiknek az erdélyi múzeum alakulását köszöni. De midőn messzeföldről azért jöttünk ide, hogy a magyar akadémia nevében azon örömet fejezzük ki, melyet ezen intézet alakulása fölött érez, mért ne mondanók el, hogy ezen ügyben a Királyhágón túl ugyanazon nézetek léteznek, melyeket itt találtam, s hogy a két haza talán sohasem egyezett meg annyira, mint azon meggyőződésben,