Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GEÓF DESSEWFEY EMIL. 261 Ha az akadémia tevékenységére fennállásának első huszonöt éve alatt visszatekintünk: el kell ismernünk, hogy ezen intézet tehetsége szerint teljesítette kötelességeit. De vajon tagaclhatta-e bárki, hogy azon eszközök, melyekkel az akadémia rendelkezett, magas feladatával nem álltak arányban, s hogy e miatt czéljának, hogy a tudományoknak nemzeti nyelvünkön terjesztője legyen, kellőleg meg nem felelhetett? És vajon helyzetünkkel nem változott-e meg az akadémia feladata is? „Tudományilag képzett, gazdagitott s lehetőleg tökéletesített nyelven művelni és terjeszteni a tudományt, s ekkép magasabb szellemi és értelmi kifejlődéshez vezetni a magyart, s az által arra képesíteni, mikép ne csak becsülettel és tisztességesen helyt állhasson ott, hová a történet és világviszonyok rendelték, hanem e felett nemzeti önérzete kielégítést is találhasson annak lélekemelő tudatában, miszerint saját nemzeti egyéniségéről le nem mondva, tudott részese lenni azon nagy munkának, melyet teljesítve, halad az emberiség a világtörténelemben egy magasabbb akarat által kijelölt szellemi és erkölcsi czéljai felé" ; ez volt a gondolat, mely alapitóink lelke előtt lebegett. Nem annyira a tudomány, mint nemzetiségünk iránti lelkesedés volt az, mi őket intézetünk alapításánál vezérlé, s habár azon meggyőződésből indulva ki, hogy századunkban az egyes nemzetiségek jövője csak magasabb míveltség által biztosítható, az akadémiának csak a tudományok magyar nyelven mívelését tűzték ki feladatul, czéljok ebben is mindenek előtt nemzeti vala. Mikor nyelvünk a közigazgatás egyedüli közegéül szolgált, megyei gyűléseink e nyelven tanácskoztak, s törvényhozásunk főbb gondjai közé számítá,