Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWFFY EMIL 255 bármennyire tiszteletreméltók, népszerűségének útjában álltak. Mel eg szeretettel függött kedvesein, s ha ritkán szólt barátságáról, annál többször és nemesebben teljesité annak kötelességeit, s ilyen vala honszeretete is, mély és önzéstelen. De mint zárt templom előtt az átmenő csak rideg falakat lát, úgy rejté ő hideg külső alatt legnemesebb érzelmeit, inkább közönyösséget szinlelve, semhogy érzelgőnek tartassék. Feladatul tűzte ki magának, hogy csak a hideg észnek tanácsát fogja követni mindenben, s midőn semmitől nem őrizkedve inkább, mint az elragadtatástól, s a gyengeségig kerülve a gyengeségnek színét, hideg és kimértnek akart látszani, sokak által annak tartatott. És ha Széchenyi is, ki czéljait a szivvel választva, az érzésekhez, főkép a képzelethez, oly hatalmasan tudott szólni, követőinek egy részétől csak azért hagyatott el, mert velők elhitette, hogy az érzelmeket megveti, és csak a hideg észnek parancsai után indúl, bámulhatjuk-e, ha ug)^anez Dessewffynek fiatal korában még kevésbbé bocsáttatott meg. Fentartani teljes függetlenségét mindenben, nem lenni lekötelezettje senkinek, — se a hatalomnak, melytől soha czímet vagy hivatalt nem fogadott el, se a sokaságnak, melynek dicsérete vagy gáncsai előtt hideg maradt; hogy nem zavarva semmi által, szabadon követhesse saját nézeteit, ez volt czélja vágyainak. — Jelszava, melyet nem irt czímere alá, de melyet egész életében követett: „nem tágítani semmiben", nem hátrálni semmi nehézség előtt, nem engedni semmi idegen befolyásnak, nem követni más irányt, mint melyet megfontolva önmaga választott magának; s ha meghajlunk is a férfiú előtt, ki saját meggyőződésén kivül támaszra nem szorul,