Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

226 SZALAY LÁSZLÓ. szerkeszté, nélkülözte azon könnyűséget, mely a hírlapirodalomban kívántatik; s miután ennek feladata az, hogy a jelennel foglalkozva a nap szükségeinek feleljen meg, nem az, hogy kizárólag a jövőt tartsa szemei előtt s ennek útjait készitse elő, — igy nem is bámulhatjuk, hogy a „Pesti Hírlap" olvasó közönsége , mióta az Szalay kezébe ment át, megfogyott, s azok is, kik e laphoz hivek maradtak, többször panaszkodtak, hogy e lap, mióta szerkesztősége megváltozott, érdekességének nagy részét elvesztette. A mesterségben, mely a tárgyat mindig feltalálja, melylyel a közönségre hathatunk s róla leghatályosalaban szólni tud, senki Kossuth Lajossal nem versenyezhetett. Szalay maga a vádakra, melyek ellene e szempontból emeltettek, kedélyes humorral csak azt jegyzé meg, hogy azok olyanok, mintha a katonát, ki egész életén át a tüzéreknél vagy a sorgyalogságnál szolgált, midőn a körülményektől kényszerítve, lóra ül, s az ellenséget igy támadja meg, azért gáncsolják, mert a hadsereg leghíresebb huszárja mellett ügyetlen lovasnak látszik, holott a kérdés nem az: jól vagy roszul ül-e lován, hanem az, szükséges volt-e, hogy felüljön, s hasznos szolgálatot tesz-e igy is? Szalay nem dicsőséget keresett a journalistika terén, s mint mindig, mire, fájdalom, sok alkalma vala, úgy most egykedvűséggel tűrte volna, hogy érdemei nem ismertettek el. Az, mi a nemes férfiúnak szivét néha keserűséggel töltötte, nem az iró sértett hiúsága volt, hanem azon mód, melylyel fellépése egyesektől megítéltetett. Szalay valamint végczéljaiban, úgy a legközelebbi teendők iránt egészen megegyezett az ország nagy szabadelvű pártjával. Valamint ez végczélként